Charles C. Ryrie: Teológiai alapismeretek
KIA - Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest, 1996
Egyszer a bibliaiskola teológiai könyvtárában bújtam a könyveket. El voltam ragadtatva a számos nagyszerű bibliai segédkönyv (referencia) fölfedezésével, amelyek létezéséről azidáig alig tudtam, vagy csak új hívőként nem tudtam mit kezdeni velük. De egy napon furcsa esemény történt.
Épp egy házi feladathoz gyűjtöttem anyagot, amikor egyik iskolatársam a következő megjegyzéssel nézett végig a könyvtáron: "Nekem mindez semmi! Hülyeség ez a sok könyv. Nekem elég a Biblia és a Szentlélek, hogy fölkészüljek, és megértsem a dolgokat. Minderre nincs szükség..." A testvér efféle hozzáállása igencsak meglepett, hiszen jómagam szinte faltam a jobbnál-jobb kommentárokat és bibliai szótárakat. "Velem van akkor valami baj?"
Nos, addig motoszkált bennem a gondolat, mígcsak nem jutott alkalmam föltenni a kérdést egyik bibliaiskolai tanárunknak: "Volna egy kérdésem." – kezdtem óvatosan. "Van itt egy testvér, aki azt mondta, neki mindez a sok tudás hülyeség. Mi a véleménye erről?" A válasz a következő volt: "Erre csak egyet mondhatok: a testvér nem jó helyen van. Ez a testvér egyszerüen csak lusta tanulni. Ráadásul hülyeségnek nevezi mindazt, amit a Szentlélek másoknak szólt hosszú időszakokon át. Nem más ez, mint lelki büszkeség!" Bar ez a testvér alapjában véve igazat mondott, mert valóban "elég a Biblia", de ő maga nem bizonyult őszinte tanulmányozónak és nem állt igaz szívvel Isten előtt, mert elvetette a Biblia megismerésének egy egész hatalmas szféráját, ezzel a mélyebb lelki növekedés lehetőségétől megfosztva önmagát.
Dániel könyve 12. fejezetének 4. verse azt mondja, az idők végéig növekedni fog a bibliaismeret, mert "tudakozzák majd sokan". Mi valóban sokkal többet érthetünk már a Bibliából az időközben összegyűlt tudás és a próféciák beteljesülése miatt. Valamiképpen "időelőnyben" vagyunk elődeinkkel szemben. Jézus mondta: "sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket hallotok, és nem hallották" (Mt. 13:17; Lukács 10:24).
Isten kegyelméből manapság egyre több nagyszerű könyv lát napvilágot magyar nyelven is. Ezen kiadványok egyike a magyarországi KIA által 1996-bon kiadott "Teológiai alapismeretek" című könyv is. Azok számára akik a szerény, szürke külsőben megjelent könyvet kézbe veszik, lehethogy első látásra szokványos teológiai mű benyomását kelti. De nem így van. A könyv egészen sajátos megközelítésből születetett, amit a legjobban a szerző előszavából vett következő idézetek jellemeznek: "A teológia minden embernek fontos. Tulajdonképpen mindnyájunknak teológusnak kellene lennünk. A valóságban valamilyen módon azok is vagyunk... Még egy ateistának is van teológiája... A teológia egyszerüen csak annyit jelent, hogy Istenről gondolkozunk... a nagy baj az, ha tudatlan, vagy felületes teológusok vagyunk... Számunkra éppen ezért még fontosabb a teológia tanulmányozása, mert a befektetett idő és energia nemcsak szélesebb látókörrel ajándékoz meg, hanem létünkre is kihat."
Ritkán szoktam könyvet a bevezetőjénél elkezdeni olvasni. Mégis, amikor pár éve az angol eredeti a kezem ügyébe akadt, pontosan ezek a bevezető mondatok ragadták meg a figyelmem, és maradt is a könyv a mai napig kitűnő segítségem teológiai kérdések megválaszolásában. A szerző szakavatott teológus, írásmódja alapos, fogalmazása autoratív, hivatásos, mondanivalóját mégis az átlagembernek szánta. A kereszténység nagy alaptémáit a következó sorrendben elemzi:
• (1) ki az élő, igaz Isten, • (2) mi az Úr ihletett Igéje, • (3) mik az angyalok, • (4) ki ellenségünk, a sátán, • (5) ki az ember, • (6) mi a bűn, • (7) kicsoda Jézus, • (8) az üdvösség tana, • (9) a Szentlélek, • (10) az Egyház és, végül, • (11) az eszkatológia, azaz a jövőre szóló próféciák.
Utoljára, de nem utolsósorban, hadd szóljak a könyv talán legfontosabb erényéről: említettem a sajátos megközelítést, amelyből íródott, ami nem más, minthogy a sokszor nehéznek bizonyuló (és néha talán szándékosan is nehéz szavakba foglalt) "szokványos' teológiát a hétköznapi hívő számára kívánja elérhetőve tenni. Mégpedig a jó teológiát, ami fontos lehet, ha valamelyikünket pl. a Szentháromságot tagadó Jehova tanúival hozza össze a sors. Kellemes meglepetésként fogadott e gazdag mű hézagpótló magyar kiadása, és bátran, örömmel ajánlom minden kedves olvasónak.
*Megjelent az Örömhír folyóirat 1999/4 számának Szemle rovatában, a 16-17 oldalon.
Egyszer a bibliaiskola teológiai könyvtárában bújtam a könyveket. El voltam ragadtatva a számos nagyszerű bibliai segédkönyv (referencia) fölfedezésével, amelyek létezéséről azidáig alig tudtam, vagy csak új hívőként nem tudtam mit kezdeni velük. De egy napon furcsa esemény történt.
Épp egy házi feladathoz gyűjtöttem anyagot, amikor egyik iskolatársam a következő megjegyzéssel nézett végig a könyvtáron: "Nekem mindez semmi! Hülyeség ez a sok könyv. Nekem elég a Biblia és a Szentlélek, hogy fölkészüljek, és megértsem a dolgokat. Minderre nincs szükség..." A testvér efféle hozzáállása igencsak meglepett, hiszen jómagam szinte faltam a jobbnál-jobb kommentárokat és bibliai szótárakat. "Velem van akkor valami baj?"Nos, addig motoszkált bennem a gondolat, mígcsak nem jutott alkalmam föltenni a kérdést egyik bibliaiskolai tanárunknak: "Volna egy kérdésem." – kezdtem óvatosan. "Van itt egy testvér, aki azt mondta, neki mindez a sok tudás hülyeség. Mi a véleménye erről?" A válasz a következő volt: "Erre csak egyet mondhatok: a testvér nem jó helyen van. Ez a testvér egyszerüen csak lusta tanulni. Ráadásul hülyeségnek nevezi mindazt, amit a Szentlélek másoknak szólt hosszú időszakokon át. Nem más ez, mint lelki büszkeség!" Bar ez a testvér alapjában véve igazat mondott, mert valóban "elég a Biblia", de ő maga nem bizonyult őszinte tanulmányozónak és nem állt igaz szívvel Isten előtt, mert elvetette a Biblia megismerésének egy egész hatalmas szféráját, ezzel a mélyebb lelki növekedés lehetőségétől megfosztva önmagát.
Dániel könyve 12. fejezetének 4. verse azt mondja, az idők végéig növekedni fog a bibliaismeret, mert "tudakozzák majd sokan". Mi valóban sokkal többet érthetünk már a Bibliából az időközben összegyűlt tudás és a próféciák beteljesülése miatt. Valamiképpen "időelőnyben" vagyunk elődeinkkel szemben. Jézus mondta: "sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket hallotok, és nem hallották" (Mt. 13:17; Lukács 10:24).
Isten kegyelméből manapság egyre több nagyszerű könyv lát napvilágot magyar nyelven is. Ezen kiadványok egyike a magyarországi KIA által 1996-bon kiadott "Teológiai alapismeretek" című könyv is. Azok számára akik a szerény, szürke külsőben megjelent könyvet kézbe veszik, lehethogy első látásra szokványos teológiai mű benyomását kelti. De nem így van. A könyv egészen sajátos megközelítésből születetett, amit a legjobban a szerző előszavából vett következő idézetek jellemeznek: "A teológia minden embernek fontos. Tulajdonképpen mindnyájunknak teológusnak kellene lennünk. A valóságban valamilyen módon azok is vagyunk... Még egy ateistának is van teológiája... A teológia egyszerüen csak annyit jelent, hogy Istenről gondolkozunk... a nagy baj az, ha tudatlan, vagy felületes teológusok vagyunk... Számunkra éppen ezért még fontosabb a teológia tanulmányozása, mert a befektetett idő és energia nemcsak szélesebb látókörrel ajándékoz meg, hanem létünkre is kihat."
Ritkán szoktam könyvet a bevezetőjénél elkezdeni olvasni. Mégis, amikor pár éve az angol eredeti a kezem ügyébe akadt, pontosan ezek a bevezető mondatok ragadták meg a figyelmem, és maradt is a könyv a mai napig kitűnő segítségem teológiai kérdések megválaszolásában. A szerző szakavatott teológus, írásmódja alapos, fogalmazása autoratív, hivatásos, mondanivalóját mégis az átlagembernek szánta. A kereszténység nagy alaptémáit a következó sorrendben elemzi:
• (1) ki az élő, igaz Isten, • (2) mi az Úr ihletett Igéje, • (3) mik az angyalok, • (4) ki ellenségünk, a sátán, • (5) ki az ember, • (6) mi a bűn, • (7) kicsoda Jézus, • (8) az üdvösség tana, • (9) a Szentlélek, • (10) az Egyház és, végül, • (11) az eszkatológia, azaz a jövőre szóló próféciák.
Utoljára, de nem utolsósorban, hadd szóljak a könyv talán legfontosabb erényéről: említettem a sajátos megközelítést, amelyből íródott, ami nem más, minthogy a sokszor nehéznek bizonyuló (és néha talán szándékosan is nehéz szavakba foglalt) "szokványos' teológiát a hétköznapi hívő számára kívánja elérhetőve tenni. Mégpedig a jó teológiát, ami fontos lehet, ha valamelyikünket pl. a Szentháromságot tagadó Jehova tanúival hozza össze a sors. Kellemes meglepetésként fogadott e gazdag mű hézagpótló magyar kiadása, és bátran, örömmel ajánlom minden kedves olvasónak.
*Megjelent az Örömhír folyóirat 1999/4 számának Szemle rovatában, a 16-17 oldalon.