A vallásos hit léte nem csak azzal indolokolja hitelességét, hogy egyidős magával az emberi kultúrával, hanem azzal is, hogy a vallás szabad gyakorlásának joga személyes kérdés, alap-emberi szabadság. Ugyanolyan emberi jog, mint a magántulajdon vagy állampolgárság birtoklása, szabad véleménnyilvánítás joga vagy a szabad kereskedelem és a szabad mozgási jog.
Ennek ellenére, sokan próbálták és próbálják ma is erőszakosan terjeszteni "saját igazukat". Mert ahányan vagyunk, mintha annyiféle "igazság" lenne. Az emberek egymásnak homlokegyenest ellentmondó igazság-válozatokat hirdetnek. Vesztettek már irányt ennek a dzsungelében? Tudok olyanokat, akik az "igazságkeresésbe" óriási energiákat öltek, sőt emiatt idegösszeroppanást kaptak...
S mintha a homály önmagától nem lenne elég nagy, létezik az igazságnak egyféle
tudatos kiforgatása is, mégpedig olcsó profit szerzése érdekében. (Bizonyára mindenki látta a Genesis
Jesus he knows me dalhoz készült videoklippjét.)
A
reformáció mindenre alkalmazható, így az igazság keresésére is. Megreformálható az étrend, megújítható az oktatási rendszer stb. De hit tekintetében, a reformáció egyszerűen csak az alapokhoz való visszatérést jelenti, ahhoz a szeplőtlen
forráshoz, amely még nem volt korrupt és emberi filozófiától terhelt, a modernizmus szellemével megfertőzött. Olyan naívan tiszta dologról beszélünk, mint az újszülött. Mert bármilyen meglepő lehet egyeseknek, az igaz vallás már a maga tökéletes formájában réges-rég generálódott, nincs rá szükség modernizálni és hozzádolgozni. Minden modern "finomítás" a régi gonosz és félrevezető kópiája. A történelem ciklikusan ismétlődik, mint a divat, csak egyre rosszabb kivitelben és minőségtelenebb anyagokkal, vagy mint a politika, melynek húzásai mind olcsóbbak, átlátszóbbak, előreláthatóbbak...
Ma még a kenyerünk sem ugyanolyan ízű, mint apáink kenyere volt, egészségre káros adalékokkal készítik, hogy jó finom legyen. Olyan kenyeret akarok, mint gyermekkoromban! Rozskenyeret, amely rozs zamatú, és – eléggé fontos –
rozsból is készül! Vagy minden relatív, mondhatná valaki, és egy nap majd a mai gyerekek fognak a mai mesterséges, ételfestékkel teli naracslé után nosztalgiázni, a jövő italai olyan rosszak lesznek!?
A villámgyors változások korában élünk, a változást nem is lehet már követni. Szeretem, mikor korombeliek és idősebbek döbbenettel reagálnak az új dolgokra, a mobil-őrületre, a modern kocsikra, a legújabb trendekre (mint pl. a lapos-föld elmélet)... Én már igyekszek semmin nem lepődni meg. De ami veszélyes az, hogy már a történelem megismétlődése is felgyorsult. Olyan gyorsaság ez, amelynél, mint a gyorshajtásnál emberek vesznek el, ha nem is fizikai következményként, de mentálisan és pszichológusan legalábbis, betegek lesznek. A stressz ma a világ egyik legnagyobb problémája.
Nem vagyok semmilyen megátalkodott lázadó, csak egyszerűen nem szeretem a keserű (és mérgező) aspartammal készülő zéró-kólát, mert a régimódi, cukorral készült kóla volt az egyetlen és az igazi!
